Egyesületünk múltjából: konferencia a Fogyatékkal Élők Európai Évében (2003. ápr. 26.)

„A keresztény ember felelőssége a fogyatékkal élők iránt” címmel rendezett konferenciát a KDF a budapesti Vakok Általános Iskolájában 2003. április 26-án. A tanácskozás mottójára – „Nincs emberem…” (János 5,7) – utalva Szászfalvi László egyesületi elnök a rendezvény legfőbb feladatát és lehetséges eredményét abban jelölte meg, hogy a fogyatékkal élők azt élhessék meg: „Van emberem, sőt egyre több emberünk van.” Ezt segítheti ez a nap is az állami döntéshozók, a segítő intézményrendszer szakemberei, illetve az egyháziak és civilek találkozásának megszervezésével. A konferencián neves előadók osztották meg gondolataikat, tapasztalataikat.

„A keresztény ember felelőssége a fogyatékkal élők iránt” c. konferencia hozzászólói és korabeli összfoglalója:

Hozzászólók:

Levezető elnök:

  • Csallóközi Zoltán hittanár, a Duna Televízió kuratóriumi elnökségi tagja, a Keresztény Demokrata Fórum alelnöke

Megnyitó:

  • Szászfalvi László országgyűlési képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, a KDF elnöke
  • Helesfai Katalin, a Vakok Általános Iskolája igazgatója

Előadások:

  • Dóra Krisztina, a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium titkárságvezetője
  • Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége elnöke
  • Mikesy György, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének eknöke
  • Borbély Lajosné tanár, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége képviselője
  • Radnai Bertalan, a Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat ipolytölgyesi Szent Erzsébet Egészségügyi Gyermekotthona igazgatója
  • Járay Lóránd, a Magyarországi Református Egyház Siketek Missziójának vezető lelkésze

A konferencia előadásainak szerkesztett szövegét egyesületünk a későbbiekben publikálja.

Korabeli összefoglaló:

Sajnálat helyett egyenrangúság

„A keresztény ember felelőssége a fogyatékkal élők iránt” címmel rendezett konferenciát a Keresztény Demokrata Fórum április 26-án a Vakok Általános Iskolája Nádor termében. A szakmai tanácskozásnak külön hangsúlyt adott, hogy az Európai Unió a 2003. évet a Fogyatékkal Élők Európai Évének nyilvánította.

Szászfalvi László, a Keresztény Demokrata Fórum elnöke, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke bevezetőjében rámutatott: a rendezvény több kíván lenni, mint szakmai tanácskozás. Több, mert itt az állami-politikai döntéshozók, valamint az intézmények, illetve az egyházak és civil szervezetek képviselői találkoznak, s ha ezek az erők összeadódnak, még hatékonyabban tudják képviselni a fogyatékkal élők ügyét.
A tanácskozás mottója – „Nincs emberem” (János 5) – arra az evangéliumi történetre utal, amelyben a Bethesdánál panaszkodott egy harmincnyolc éve béna ember Jézusnak: Uram, nincs emberem, aki bevinne a tóba, mikor felkavarodik a víz. Ennek mai változatai a nincs pénz, nincs alkalom, nincs lehetőség kezdetű válaszok, amelyeket helytelenített a képviselő. Ha nő a felelősségvállalás, ha nagyobb lesz az összefogás, akkor lesz ember, egyre több lesz, akiknek fáradozását a fővárosban és a kistelepüléseken élők egyaránt érezni fogják.

Helesfai Katalin, a Vakok Iskolájának igazgatója előadásában emlékeztetett, 1825-ben a reformországgyűlésen maga József nádor támogatta az intézményalapítást s egy év múlva Pesten már működött is; a mai iskola 1901-ben épült. Előadását egy érdekes rövidfilm bemutatásával egészítette ki, amelyben megismerkedhettünk az intézmény mindennapi életével.

Dóra Krisztina, a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium titkárságvezetője kijelentette, az egyházak szerepe minden korban pótolhatatlan volt, mindig is szerepet játszott a fogyatékkal élők és rászorulók megsegítésében. A szentek és a boldoggá avatottak is mind-mind a rászorultak támogatói voltak. A modern szociális ellátórendszerek is sokat köszönhetnek az egyházaknak, a józan állami kormányok erre tudatosan építettek. Hozzátette: Jézusnak „könnyű” volt, azt mondta: láss! Azt mondta: kelj fel és járj! S így lett. Csodákat mi nem tehetünk, de emberséget, türelmet, alázatot és toleranciát mi is tanulhatunk.

Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Elnöke kifejtette, a keresztény gondolkodásmód a fogyatékkal élők számára mindig fontos volt, hiszen az érzékenység, a szolidaritás, a felelősségvállalás és a segítőkészség erényei sokat jelentenek. Ha a karitatív tevékenységet és a jótékonyságot azonban a fogyatékosok oldaláról közelítjük meg, árnyaltabb a kép: a „mindig vannak jó emberek, akik segítenek” nézet ugyanis egyfajta kiszolgáltatottságot jelent a fogyatékkal élők számára. A cél, a keresztény emberek segítsége az egyenrangúságon alapuljon, ne a sajnálaton.

Mikesy György, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke szenvedélyes hangú beszédében kijelentette: az a közösség egészséges, ahol fogyatékosok is vannak. S ma nemigen találjuk a templomokban őket. Az egyház a kommunikáció egyháza: párbeszéd Isten és az ember, valamint ember és az ember között. És a kommunikációban nem lehet akadályoztatott az ember. Az uniós csatlakozás küszöbén más hozzáállás kell a társadalom részéről. Személyes élményként említette, hogy egy leégett templom újjáépítésénél segédkezett, s amikor a tolókocsinak szánt rámpa szükségességéről beszélt, mind egyházi, mind világi oldalról lebeszélték. Amikor azonban kitalálta, hogy a rámpa a keresztelőre érkező babakocsik számára épülne, sikerült a megvalósítás.

Borbély Lajosné tanár, a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége képviseletében azt hangsúlyozta, hogy a csatlakozás miatt elkerülhetetlen a szerkezeti átalakítás: a jelenlegi megyei szervezetek ezentúl a régiókban fognak együttműködni.

Radnai Bertalan, az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Egészségügyi Gyermekotthon igazgatója, a Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat nevében elmondta, a fogyatékkal élők világa három oldalról közelíthető meg: akik így születtek, akik életük folyamán idekerültek, és azok, akik szabad döntésük alapján kerültek kapcsolatba velük. S aki itt él, újra értékel mindent. Egy fogyatékos a jelenlétével hirdet mindent, egy fogyatékos az élet tisztaságát mutatja. És nincs két világ; egy van és mi összetartozunk.

Járay Lóránd vezető lelkész, a Magyarországi Református Egyház Siketek Missziója nevében kifejtette, a keresztyén ember felelőssége cselekvő felelősség, s a fogyatékkal élők iránt több odafigyeléssel, idővel, türelemmel tartozunk. Néha nincs emberünk, néha van, de nem ott és nem akkor, amikor kellene – utalt a mottóra.

Kókai Zsuzsa elnök és Kiss Krisztina alelnök hozzászólásában a Tengeri Csillag Sport és Szabadidő Szervező Egyesületet mutatta be, akik a keresztyén tanítás alapján hátrányos helyzetű, sérült, vak és értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkoznak.
A tanácskozás szellemiségét és hangulatát jól jellemezte a névválasztás magyarázata. „A dagály során partra vetett tengeri csillagokat egy kisfiú minden hajnalban visszadobta. Sokan nem értették fura szokását, hiszen a tengerpart végtelen hosszú és sok csillag hever magára hagyatva. Sokan mondták neki, mit ér, ha néhányat visszadobsz. A kisfiú azt válaszolta: Ennek az egynek számít – és visszadobott egy csillagocskát a vízbe.”

Ha ezt a gondolkodást magunkévá tesszük, könnyebb lesz a lelkünk és talán – boldogabbak embertársaink is.

(Készítette: Székely Ádám újságíró, a KDF alapító tagja, 2003. április 26.)

A fényképeket készítette: Csontos Jolán (✝) fotóművész

Csallóközi Zoltán, Szászfalvi László, Dóra Krisztina
Hegedűs Lajos előadása
Mikesy György jeltolmács segítségével osztotta meg gondolatait
Radnai Bertalan fiatalokkal
A Tengeri Csillag egyesület vezetői (jobbról)
A házigazda Helesfai Katalin igazgatón (balról)