„JÓ Tábor” harmadszor – ismét Piliscsabán

Augusztus 9. és 13. között tíz család vehetett részt a harmadik alkalommal megrendezett JÓ Táborban Piliscsabán. Az előadásokat Bíró László családreferens püspök és fiatalabb lelkipásztorok tartották; valamint Dabóczi Kálmán hétgyermekes édesapa, a BKK vezérigazgatója osztotta meg tapasztalatait.

Augusztus elején immár hagyományos programra gyűltek össze fiatal családok az ország különböző pontjáról a piliscsabai Szent Vince Kollégiumban, hogy néhány napot lelki feltöltődésre és házasságaik építésére, megújítására fordítsanak.

Az előadásokat idén is Bíró László családreferens püspök és fiatalabb lelkipásztorok tartották, a foglalkozásokat hívő szakemberek vezették, vendég tanúságtevőként pedig idén Dabóczi Kálmán hétgyermekes édesapa, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója osztotta meg tapasztalatait.

A tábor – nyolc gyerekvigyázó szolgálatának is köszönhetően – tíz család számára jelentett tartalmas lelki-szellemi és fizikai felüdülést. A program elnevezését és mottóját a Tábor-hegyen elhangzó mondat – „Uram, jó nekünk itt lenni!” – ihlette.

Az első nap programja esti szentségimádással kezdődött a Szent Vince Kollégium kápolnájában, majd „Hogyan érkeztél?” címmel beszélgetéssel folytatódott, melyet Hortobágyi Tibor és felesége, Ágnes, a kecskeméti Parázs Pasztorációs Központ vezető munkatársai moderáltak.

Csütörtökön délelőtt Hugyecz János gödöllői plébános celebrált szentmisét, majd tartott előadást Erőforrásaink: ima, Eucharisztia és a házasság szentsége címmel. A szentségeknél találkozás, ünneplés és hit egyesül. Mi vagyunk „az ünnep utolsó védelmezői”, mert a mai világból kikopott az ünneplés. János atya biztatta a résztvevőket, hogy újra meg újra szítsák fel magukban a házasság szentségében kapott, valamint a keresztségi kegyelmet is az imáik által.

 

 

Ezt követően férjek és feleségek külön töltötték a délelőtt hátralévő részét. Az egyik csoportot a Hortobágyi házaspár vezette, a másikat Sipos Zsolt lelkigondozó, a kecskeméti Reménység Háza önkéntese. Zsolt már harmadik éve tart a JÓ Táborban csoportos foglalkozást a házaspároknak. Idén a „Közös asztal, közös ima, közös ágy” témakörét járták végig a férjek és a feleségek.

Csendes pihenő, szabad játék után folytatódott a csoportmunka. A Hortobágyi házaspár apróbb tárgyakkal készült, és választani kellett egyet, ami kapcsolódik az illető saját személyiségéhez, jelenlegi állapotához – érdekes módon a résztvevők egyharmada ugyanazt a tárgyat választotta mint a párja, a nélkül, hogy összebeszéltek volna.

Este Vándorúton címmel vetített képes élménybeszámolót tekinthettek meg a szülők az El Camino zarándokútról.

A gyerekvigyázók az esti, felnőtteknek szóló programok idején is „pizsamapartit” szerveztek a nagyobb gyerekeknek, míg a kisebb, már alvó gyerekek mellett – igény szerint – bébiőrös ügyeletet tartottak a folyosókon.

Pénteken Marton Zsolt, a Központi Szeminárium rektora tartott előadást A megbocsátás lélektana a családban címmel. Zsolt atya a tékozló fiú és a házasságtörő asszony történetén keresztül beszélt a megbocsátás folyamatáról, irányultságáról. Hangsúlyozta: nemcsak egyszeri, akarati aktus a megbocsátás, hanem gyakran elhúzódó lelki-pszichés folyamat is. A keresztény ember ebben számíthat Isten segítségére is. Gyökössy Endrét idézve: aki nem tud leborulni, az kiborul. Szabadon, önként mondjunk le a szubjektíve jogos haragunkról és a bosszúvágyról – biztatott az előadó. – Őszinte, hiteles legyen a megbocsátásunk. Ne gőgből tegyük, ne is oly módon, hogy csak kimondjuk a szót, míg belül nem történik bennünk semmi változás – ezt „üres megbocsátásnak” nevezte Zsolt atya.

Délután Bíró László mutatott be szentmisét, majd tartott előadást a Szent Lujza-ház kápolnájában, ahol a JÓ Tábor néhány órára kibővült a püspök által vezetett egyetemista közösség, a Csütörtöki Csoport egykori tagjaiból álló, további nyolc-tíz család alkotta, itt nyaraló közösséggel – a gyerekekkel együtt közel százan vettek részt a szentmisén.

Előadásában a püspök Ferenc pápa azon gondolatait kommentálta és magyarázta életszerű példákkal, amelyekben a szeretethimnusz egyes szavait elmélkedte végig az Amoris laetitia egyik fejezetében. Időnként ugyanis „leltározni kell” ezen szavak tartalmát – figyelmeztetett Bíró László –, mert e szavak tartalmi hiánya megmételyezi a házasságot. Ha például nem ápoljuk magunkban a türelmet, akkor mindig találunk okot, amiért türelmetlenek legyünk. Rendszeresen vizsgáljuk meg önmagunkat, nem vagyunk-e önzők, önmagunk körül forgók. Ez nagyon nagy veszély a házasságban: ugyanis az önzéstől elviselhetetlen lesz az ember, képtelenné válik a másikkal együtt élni.

Tréfás gyakorlati tanácsként idézte fel egy idős atya tanácsát: vegyünk a szánkba vizet, és addig ne nyeljük le, amíg el nem mondtuk magunkban az indulat által vezérelt szavainkat. A kedvességről azt írja a pápa, hogy az nem más, mint meghallgatni, beszélni és bizonyos pillanatokban elhallgatni. Bíró László hangsúlyozta, hogy erre nagyon kell vigyázni. Az apró gesztusok gyakorlását is kiemelten fontosnak tartja. Minél gyakrabban, de legalább naponta, hetente mondjunk egy kedves szót vagy dicséretet a másiknak.

Este gyónási, beszélgetési lehetőség várta a résztvevőket, vendég tanúságtevőként pedig Dabóczi Kálmán látogatta meg a táborozókat, beszámolva életéről, munkájáról: milyenek a hat-, illetve hétgyerekes édesapai hétköznapok és ünnepnapok a BKK vezérigazgatói feladatainak ellátása, valamint számos keresztény civil szervezet, közösség, kezdeményezés (például a KETEG, a Mindszenty Társaság, a 72 Tanítvány Mozgalom stb.) munkájában való önkéntes közreműködés mellett.

Szombaton a reggeli ima után Bíró László folytatta előadását a szeretethimnuszról. A szeretet nem keresi a maga javát – itt a megelőző szeretetről van szó. A párok közül az kezdje el, aki tudja. Lássuk be: erről szól az életünk (vö. Jn 15,13), Bíró püspök szerint, ha ezt nem fogjuk fel mélységében, akkor keserű lesz a létezésünk, házasságunk.

A „mindent remél” szakaszt olvasva tegyük fel magunknak a kérdést: tudunk-e bízni abban, hogy a másik előre fog haladni? Ne szűnjünk meg imádkozni a házastársunkért és gyermekeinkért! Az embert ott kell szeretnünk, ahol épp van. A pápa azt fogalmazza meg ebben a részben, hogy nem számít, mit tesz a másik, lásd meg Isten arcát benne! – buzdította a jelenlévőket Bíró László.

Vacsora után Színes est címmel a családok ajándék produkciókkal készülhettek a tábor többi lakója számára. A gyerekvigyázók is készültek: összegyűjtötték a tábor ideje alatt elhangzó jellegzetes, vicces vagy érdekes mondatokat, kifejezéseket, amelyeket a gyerekektől hallottak. Ők is kaptak ajándék produkciót: munkájukat a tábori zenészek a Beatrice együttes közismert „Nyolc óra munka…” című slágerének átköltésével énekelték meg. A nap lezárásaként a szülők a nagyobb gyerekekkel közösen zsolozsmát imádkoztak a Szent Vince-ház kápolnájában.

A tábor utolsó napján „aratás” keretében összegezték benyomásaikat a táborlakók a Hortobágyi házaspár vezetésével. Elhatározásokat, maradandó gondolatokat osztottak meg a résztvevők egyénileg vagy házastársukkal közösen.

A három és fél napos lelkigyakorlat a helyi közösséggel és az egyházközségi nővérekkel közösen ünnepelt vasárnapi szentmisével zárult a klotildligeti Jézus Szíve-templomban, valamint közös ebéddel a Szent Ferenc-házban, ahonnan a résztvevők hazaindultak, hogy – a „hegyről” lejőve – a mindennapokban éljék meg a felismert igazságokat.

Forrás és fotó: Szécsi Árpád/JÓ Tábor